 |
Háború vagy Béke?!
Előjött a türelmetlen énem. Volt aki fel is hívta rá a
figyelmemet, hogy-„ kis szívem, nem vagy te egy kicsit türelmetlen?” Persze
tudtam, hogy van benne valami, de vajon mi?! Na lássuk akkor milyen címkék is
tapadtak nekem ehhez a szóhoz, elkezdtem hát ránézni Ui-val. Szépen mentem sorba és olyanok jöttek
elő, hogy félek, hogy lemaradok valamiről, félek hogy valamit nem jól csinálok,
és ekkor jött egy olyan valami halvány gondolat, hogy az élettel kapcsolatosak
ezek a félelmeim. Már többször is hangoztattam, hogy” éljük az életünket, hisz
ez az egy van”. Na és ekkor előtört bennem, hogy de frankón elhitettem magammal
ezt a sztorit és ez olyan röghöz kötöttséget váltott ki bennem aminek a
következménye az lett, hogy nem tudom hogy jól csinálom e amit csinálok, hogy
lehet másképp kellene csinálnom,és nem tudok a jelenbe megtapasztalni dolgokat,
hisz másutt akarok lenni, mert lehet, hogy éppen az akkori cselekedetem akkor
nem helyén való, hanem éppen mást kellene csinálnom. Kicsit még zagyva számomra
ez az egész, de az már világos, hogy ezt mind az én jó kis hiedelmemnek
köszönhetem. A félelmet magamba, hogy valamit elkúrok, mert ugyi csak egy életünk van és nem adtak hozzá
használati utasítást, hogy jól tudjam csinálni. Na és akkor újabb felfedezés,
nekem mindig szükségem volt mindenhez egy támpontra. Emlékszem, amikor az Ui alapon
voltam egyszerűen nem akart számomra érthető lenni a dolog, nem tudtam, hogy
melyik kérdés után mi következik és nem akaródott átjönni, hogy hogyan is kell
csinálni. Most már persze tudom, de most értettem meg, hogy az nekem miért volt
olyan nehéz. És az élettel is ez volt eddig a bajom, hogy nem tudtam a
sorrendet, hogy mit mi követ és éppen ezért soha nem is élveztem úgy Isten
igazából semmit, mindig bennem volt egy félsz, hogy ha én most ezt
csinálom, akkor valami kimarad az életemből, hogy lehet, hogy nem ennek kellene
most történnie. Ha leültem egy kicsit magamba elmélyedni, akkor is a kisördög
elkezdett mormogni a fülembe, hogy –„Hé kisanyám, most neked nem ezzel kellene
foglalatoskodnod!!”
Micsoda agyament ötlet, még hogy az élethez használati utasítás!?
Most már tudom, minden jön magától, és a maga idejében
érkezik, sem korábban sem később. Na és hogy bármennyire is szeretnénk a saját
életünk irányítói lenni és bármennyire is ragaszkodunk, ahhoz, hogy minden úgy
történjen, ahogy azt mi elterveztük, azzal csak egyetlen dolgot érünk el
mégpedig a háborút Önmagunkkal és a Valósággal. Hagyjuk, hogy minden csak úgy
legyen, és szeressük ami VAN, ezzel megteremtve a Békét . S ha még nem is
annyira szerethető, akkor is találjuk meg benne a jót, a szépet és a csodát.
Hisz mi magunk vagyunk a csoda.
