Szeretlek Papi

Ülök a vízparton, nyugalom és béke van bennem, nem gondoltam, hogy ezt fogom érezni, ugyanis egy nappal ezelőtt halt meg az apukám. Annyira hálás vagyok Katie néninek és Andinak, hogy általuk megismerhetem önmagamat, és olyan megtapasztalásaim lehetnek még ebben, a mások számára nehéznek titulált helyzetben is.
Péntek délután megcsörrent a telefonom, a kórházból hívtak, ahol én is dolgozom, akkor is éppen szolgálatban voltam. Tudtam miért hívnak, de semmi fájdalmas sztori nem indult be bennem, tudtam figyelni a doktornő lágy selymes hangját, ami szinte simogatta a lelkemet, figyeltem  hogy milyen finoman próbál fogalmazni, és hogy mennyire kíméletesen szeretné közölni a hírt. Minimális testi érzésem lett a telefonbeszélgetés alatt, ami szépen oldódott. Ezután a nagy semmi, se fájdalom, se szenvedés, semmi olyan amiről ilyenkor mesélnek. Már hetek óta rettegtem ettől a hírtől, hogy mi lesz, hogy fogok reagálni, mikor fog megtörténni, hogyan fogom közölni a családdal és egyéb filmek peregtek a szemem előtt.S amikor eljött a pillanat, beköltözött a szívembe a béke és a nyugalom. A családom első reakciója egy nagy adag sírás és utána ők is arról számoltak be, hogy nincs feszültség, nincs félelem, nincs fájdalom és szenvedés csak az a nagy semmi ott belül, ami oly nyugodt és békés.
A hír óta folyamatosan szemlélem az embereket, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni egy ilyen helyzettel, hogy zavarba jönnek, elkomorodik az arcuk mikor részvétet nyilvánítanak és, hogy mekkora döbbenet ül ki az arcukra, mikor mosolyogva megköszönöm neki. Annyira édesek, hogy legszívesebben magamhoz ölelném valamennyit és azt mondanám nekik, hogy "Nincs semmi baj". Volt aki azt mondta, hogy milyen jól tartom magamat és amikor erre azt feleltem, hogy -"Én jól vagyok." és nem kell tartanom magamat és, hogy belül is az van amit kívül ő lát, akkor látszott, hogy valami olyan gondolat fordulhatott meg a fejébe, hogy -"Na ez hamarosan a Zártosztályra kerül". Pedig ha tudná, hogy már több, mint egy éve ott vagyok :-) :-)
A világ összes kincséért nem adnám oda ezt, ami itt van bennem, a harmónia, a szeretet, a nyugalom és a béke, és azt, hogy tudom, hogy minden a megfelelő időben történik, ugyanis már hetek óta rettegtem ettől a hírtől és ez pont akkor jött, amikor én is ügyeletben voltam. Szóltak nekem a beteghordó fiúk, hogy itt az idő, nekik el kell szállítani a testet és ha úgy gondolom akkor még egyszer utoljára láthatom és elbúcsúzhatok tőle. Felmentem és elköszöntem az én drága apukámtól, elmondtam az ott fekvő, kihűlt testnek, hogy mennyire SZERETEM és, hogy vigyázni fogok a családra.
Álmodj szépet Pinokkió

Teljes állásúak nem jöhetnek szóba

Igaz ez? Nem tudom
Teljesen biztos lehetsz benne, hogy igaz ez? Nem 
Hogyan reagálsz, mit érzel? Dühös leszek, majd felrobbanok, elkeseredem és olyan elveszett leszek. Megfájdul a gyomrom és csalódott vagyok.
Hogyan bánsz magaddal? Sajnálom magamat nagyon, olyan szerencsétlennek érzem magamat, mert szívvel lélekkel csinálom magamon a technikákat és egy ilyen miatt csússzon el minden, hogy tovább is tudjam adni.Úgy érzem magamat, mint egy kisgyerek akinek elvették a legkedvesebb játékát. Akkor éreztem ilyet amikor leváltottak és akkor a kínok kínját éltem meg magammal. Olyan mintha hátba döftek volna.
Hogyan bánsz másokkal? Nagyon haragszom az Andira, bíztam benne és így hátba támad egy ilyen kijelentéssel.Legszívesebben még az online tanfolyamot is lemondanám és elmenekülnék a világvégére. Elbújdokolnék.
Kinek a dolgával foglalkozom? Az Andiéval, hiszen ő hozza a játékszabályokat, de bennem iszonyú feszültséget vált ki, érzem, hogy a testem fortyog, mint egy vulkán.
Mit kapsz? Teljesen leértékelem magamat és szomorú vagyok, hogy megint az akadályoz meg, hogy megvalósítsam egy álmomat, kiteljesítsem magamat és azt csináljam, amit nagyon szeretek, hogy el kell lássam a családomat és fizetnem kell a hitelünket és ehhez most szükségem van a teljes állásra. Én most ezt választottam.
Mit ad ez a gondolat? Szerencsétlenség érzését adja ez a gondolat.

Ki vagy a történeted nélkül?Nem is biztos, hogy ez így lesz, de én már jó előre ráparáztam a dologra. Nyugodt és békés maradok a gondolat nélkül.Tenném tovább a dolgomat, megcsinálnám az online tanfolyamot és amit csak tudok, továbbra is csak magam miatt.

Megfordítások:
1; Teljes állásúak jöhetnek szóba.
         - Andi is teljes állásban ezt csinálja :-)
         -Én teljes állásban csinálom és ha szüksége lesz másoknak rám faciság nélkül is csinálni fogom, még ingyen is. :-P
          -

2;Én nem jöhetek szóba

       - Még nem is csináltam meg minden tanfolyamot ami előfeltétele a faciságnak.
       - Egy ideig valószínűleg nem is tudom, mert anyagilag nem engedhetem meg magamnak.
       -Talán még nem is értem meg rá, hogy faci lehessek.( megint benyomódott a valamiről lemaradok gombom)
      -Néha elakadok a megfordításokkal és egy facinak tudnia kell kifordítani a világot :-D :-D
  

Ruha teszi az embert

 

Igaz ez?  Igen

Teljesen biztos lehetek abban, hogy ez igaz? Nem

Hogyan reagálsz, mit érzel? Leértékelem magamat, mert nincs rá lehetőségem, hogy ruhákat vásároljak magamnak. A testem is jelez, erős gyomortáji fájdalmam van.

Milyen múltbéli események jelennek meg? Gyerekként mindig különleges ruháim voltak, olyanok amiről más gyerekek csak álmodtak, és én mindig is többnek éreztem magamat más gyerekeknél e miatt. A mai napig is ez megmaradt, hogy szeretem a nem hétköznapi ruhákat.

Hogyan bánsz magaddal? Sajnálom és leértékelem magamat, mert nincs rá anyagi lehetőségem, hogy vásároljak ruhákat magamnak.

Hogyan bánsz másokkal? Akinek van módja vásárolni, azokra meg irigykedve nézek.

Milyen szenvedélyeid vannak? Próbálom azt a kevés ruhámat is a legextrémebb módon viselni, úgy hogy feltűnjek, kitűnjek és észre vegyenek. Még az erkölcsi határokat is feszegetem elég rendesen. ( hosszú póló-nadrág nélkül, kint a váll és a melltartó, csipke-csipke hátán stb)

Hol, mikor, hány évesen hitted el? Gyerekként, mikor megjelentem a külföldi, divatos ruháimban, egyből észre vettek és foglalkoztak velem.

Mire nem vagy képes? Nem vagyok képes egy sima pólóba és farmerban jól érezni magamat, mert abban nem vennének észre.

Mit ad ez a gondolat? Szenvedek, mert nem tudom, hogy felhívni magamra a figyelmet, mert nem tudok új ruhákat venni még a duriban sem. Így egy senki vagyok.

Hogyan éled az életed? Minden reggel órákig (na jó, hosszú percekig) állok a szekrény előtt, hogy mit is vegyek fel, hogy szexi legyek és észre vegyenek. Már kifogytam az ötletekből, mindig megerőszakolom magamat, hogy szexinek kell lennem. Aztán meg jön egy újabb hiedelem, hogy amint kilépek az utcára a férfiak szeme rám tapad és undorítónak tartom, hogy csak a szexre gondolnak és a testet látják bennem.

Na ez aztán egy szépen felépített kártyavár .

Ki vagyok a történetem nélkül? Nem foglalkoznék azzal, hogy jól kell kinézzek, csak tenném a dolgomat és élném az életemet, éppen abban a ruhában amiben vagyok. Nem lennék irigy azokra, akik tudnak maguknak újabb és újabb ruhákat venni.

Megfordítások:

1; Nem a ruha teszi az embert

-         ruha nélkül születünk

-         Ádámon és Éván sem sok ruha volt J

-         Az ember ruha nélkül is ember.

2;Az ember teszi a ruhát

     -ha belülről sugárzik valaki, bármit felvehet

     -viszont ha egy zárt elme veszi fel a legszebb ruhát, sem fog kitűnni és jól mutatni benne.

     -készítettek egy felmérést, hogy akivel, egy órával ezelőtt találkoztál, már nem tudod megmondani, hogy milyen ruha volt rajta, csak magára az illetőre emlékszel.

3; Én teszem magamat emberré

-         ma már meg tudom élni az érzéseket, nem elmenekülve és félve, hanem átélve és megtapasztalva.

-         A „tudást” ami bennem van, próbálom átadni, és ezzel kötelet nyújtok azoknak, akik a gondolataik zavaros és szenvedést okozó mocsarában fuldokolnak.

-         Csináltam a munkahelyemen egy dobozkát, amiben kis bölcseletek és gondolatok vannak, amiből a betegek és a dolgozók is húzhatnak, ha van kedvük hozzá.

-         Egyszer majd ha meghalok, talán azt írják a fejfámra, hogy „IGAZI EMBER VOLT”

Reggeli ébredés, ami megváltoztathatja az életemet 

Csodálatos álmom volt az éjszaka, egy a számomra nagyon fontos személlyel találkoztam és furcsa érzés fogott el, mégpedig a távolságtartás gondolata. Reggel, amikor felébredtem egyből beugrott az álmom. Soha nem történt még velem ilyen, hogy másnap ennyire erősen éljen bennem az elmúlt éjszaka története, olyan hatalmas erővel húzott valami a székhez, hogy nem lehetett neki ellenállni, nem tudtam mást csinálni, mert folyamatosan az kattogott a fejemben, hogy :” üljek le és nézzek rá, hogy milyen címkék is vannak rátapadva a „ Távolságtartó Én-re”

Szívmelengető volt végig a megtapasztalás és arra kellett rájöjjek, hogy a szívemet teljesen bezártam önmagam és mindenki más előtt. Félve attól, hogy ha a sallangok és álarcok nélkül lát bárki is, az igazi önmagamat, akkor elhagy, én meg csalódni fogok s még esetleg bánthatnak és gyenge leszek, nem tudom magamat megvédeni és elvesztem a csatát. Ezért építettem magam köré a távolságtartás várát , nem engedtem, hogy valaki is közel kerüljön hozzám, nagyon bölcsen meghallgattam mások szívének a dalát, de, hogy az én dalomat bárki is meghallja, az képtelenségnek tűnt mindig is a számomra. Az álmomban említett személyt ismerem, lelke legféltettebb titkait is, de még ő sem ismer valójában. Ez kicsit fájdalmas gondolat, hogy évtizedeken keresztül miket műveltem, a legdrágább kincsemmel, önmagammal. Az viszont nagyon felszabadító, hogy ráláttam, és most kezdődik életem hátralevő része, amiben ígéretet tettem magamnak, hogy először is megkeresem a szívem kulcsát, amit jó mélyre eldugtam és kinyitom a saját mennyországom kapuját, a világ felé.

Ellenségből barát !

Kérdezhetnétek, hogy lehetséges ez?! Én sem hittem, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam. Legszörnyűbb álmomban sem gondoltam, hogy az élet ilyen izgalmas tud lenni. :-)

A story röviden:

Pár évvel ezelőtt leváltottak a munkahelyemen és akkor az elmém borzalmas megzavarodásba került, elindult bennem mindenféle történet magamról, a helyzetemről, az életemről és úgy általánosságba mindenről. Nagyon szerettem, amit csináltam, és amikor közölték velem, hogy holnaptól nem tartanak igényt a „szolgáltatásaimra” na hát akkor nagyon összetörtem. Legszívesebben elmenekültem volna máshova, akár egy másik bolygóra, de rá kellett jönnöm, hogy a világ bármely szegletébe is megyek, egyetlen egy személyt magammal kell vigyek, saját magamat. Nos hát, így a megfutamodásnak semmi értelme nem lett volna. A sok keserves próbálkozás, hogy ott hagyjam a munkahelyemet, mind kudarcba fulladt, valahogy az élet nem akarta, hogy elkerüljek onnan, pedig mindent elkövettem, hogy mindegy hova, csak el onnan, mert gyűlöltem az embereket, akikkel együtt dolgozom. Első számú közellenségem, aki ma a vezető. Na ő róla szól ez a történet. Meg voltam győződve, hogy benne volt a keze az én menesztésembe, és ezért a gyűlöletem tárgya lett. Azzal keltem azzal feküdtem, hogy mennyire utálom én ezt a csajt, és hogy, hogy tönkre tette az életemet, még a depresszió rejtett bugyrát is megjártam, és szentül hittem, hogy mindennek ő az oka. Aztán ráleltem a Munkára, és az alaptanfolyamon haza fele tartva a vonaton, idő bőségében azon kaptam magam, hogy épp egy ítélkező lapot töltök ki az ellenségemről, amilyen csúnyán csak lehetett, néha nyomda festéket nem tűrően, nem cenzúrázva mondtam ítéletet róla. Természetesen minden egyes róla szóló ítéletemet megleltem önmagamba is. Haza érve még nem történt semmi, csak aztán szép lassan, ahogy telt az idő, nem tudom, hogy mi történt, de barátokká váltunk. Ma már segítek neki abba a munkába, ami előtte az én feladatom volt. Segítem abban, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban összetartani ennyi embert, ötletekkel szolgálok neki, hogy a munka gördülékenyebben menjen, és mindezt úgy teszem, hogy semmilyen rossz érzésem nincs már felé, sőt elismerem a tevékenységét és őszinte szívvel el is mondtam neki, hogy mennyire jól teszi a dolgát és, hogy nagyon megszerettem mint embert és számíthatok rá. Titkaimat rábíztam, mert tudom, hogy soha nem támadna hátba, teljes őszinteséggel nyílunk napról napra egymás felé. Nagyon sokat tanultam és tanulok még a mai napig is tőle, ugyan úgy, ahogy ő is tőlem. Soha nem tudtam mi is az igazi barátság két nő között, mert nekem az soha nem működött, de úgy néz ki, hogy az élet megtanítja velem azt a leckét, hogy igen is lehet két nő meghitt baráti kapcsolatban, mindenféle intrika, irigység és ellenségeskedés nélkül.

Köszönöm Katie, Köszönöm Andi és Köszönöm neked élet. <3

Őszintén, még ha fáj is.

Az apámnak már meg kellene halnia, mert a haldoklásával szenvedést okoz mindenkinek.

Igaz ez? Nem

Hogyan reagálsz, mit érzel? Rettegve várom azt a pillanatot, amikor telefonál valaki, hogy „meghalt a papi”, meg könnyebülnék a hírtől. Durva ezt kimondani, de ez az igazság. Szédülök és fáj a gyomrom.

Kinek a dolgával foglalkozom? Az apám dolga, hogy mikor megy el erről a bolygóról, de ő még megfelelő időben meghalni sem tud.

Milyen múltbéli események jelennek meg? A mamám halálhíre jutott az eszembe, aki amikor meghalt és felhívtak telefonon, akkor az akkori főnökasszonyom egyáltalán nem mutatott megértést sőt nagyon is bunkón viselkedett velem, Nagyon fájt a hír és még rúgott belém eggyet, hogy akkor te majom fájjon még jobban. És lehet, hogy ettől félek, nem is magától a hírtől, hanem hogy sebezhető leszek és valaki megfog támadni. hmm.

Hogyan bánsz magaddal, ha elhiszed ezt a gondolatot? Magamat nagyon utálom ezért a gondolatért.

Hogyan bánsz az illető személlyel, ha hiszel a gondolatodnak? Az apámra meg haragszom, hogy szenvedést okoz az anyámnak is és nekem is és már várom, hogy mikor történik már meg a halála, hogy végre túl legyek rajta.

Mit kapsz a gondolattól? Szenvedést és szégyenérzetet, mert egy gyerek nem kívánhat ilyet az apjának.

Mit ad ez a gondolat? Türelmetlenséget ad.

Mire nem vagyok képes, ha elhiszem a gondolatomat?Nem vagyok képes szeretettel tekinteni az apámra, ahogy ránézek érzem, magamon, hogy gyűlölöm őt.

Ki vagyok a történetem nélkül?Szeretettel tekintenék rá és tudnám, hogy túlélném a hírt, hisz eddig is minden túléltem. Az anyám meg ha nem hajlandó ránézni a fájó gondolataira akkor meg szenvedje végig az apám haldoklását, ez most nem róla szól.

Megfordítások:

1; Az apámnak még nem kellene meghalnia, mert haldoklásával szenvedést okoz mindenkinek.

-          majd ő fogja tudni, hogy mikor jött el az ideje.

-          így rá tudok nézni erre az agyament gondolatra.

-          lehet, hogy nem is haldoklik, csak én látom úgy.

2;Az apámnak meg kellene már halnia, mert az életével szenvedést okoz mindenkinek.

-          elég nehéz természetű

-          nagyon nehezen viseli már anyám a hülységeit apámnak.

-          én is szenvedek attól ahogy látom, hogy hogy összeesett az a meglett ember.

3;A gondolataimnak kellene már meghalni, mert szenvedést okozok velük magamnak.

-          egyáltalán ilyen gondolata hogy is lehet egy gyereknek, hogy” az apjának meg kellene már halnia”

-          mostanában nem tudom., hogy mi is az a gondolat ami a rossz érzéseket okozza, nem olyan egyszerű, mint a Munkázásom elején, hanem napok kellenek hozzá, hogy egyáltalán kicsit kitisztuljon a fejembe lévő sötét felhő.

-          ha valamit jól benyelek, vagy éppen már olyan mélyre mentem az érzéssel és a gondolattal, hogy az napokig olyan szenvedést tud okozni, ami kicsit olyan érzés mint amikor depressziós voltam és ez ijesztő.

4; Nekem kellene már meghalnom, mert a haldoklásommal szenvedést okozok magamnak.

-          az az énem aki nem szeret egyedül, valamiért, olyankor nem vidám és nem boldog.

-          amiért a múltamba elkövetett hibákért még mindig okolom magamat és rosszallóan tekintek önmagamra azok miatt a hülyeségekért.

-          annak az Editnek aki reménykedik abban, hogy egyszer sok pénze lesz, mert mi van ha nem, akkor mi lesz azzal az reménykedő Edittel, na akkor fog belehalni. J

                     Háború vagy Béke?!

Előjött a türelmetlen énem. Volt aki fel is hívta rá a figyelmemet, hogy-„ kis szívem, nem vagy te egy kicsit türelmetlen?” Persze tudtam, hogy van benne valami, de vajon mi?! Na lássuk akkor milyen címkék is tapadtak nekem ehhez a szóhoz, elkezdtem hát ránézni  Ui-val. Szépen mentem sorba és olyanok jöttek elő, hogy félek, hogy lemaradok valamiről, félek hogy valamit nem jól csinálok, és ekkor jött egy olyan valami halvány gondolat, hogy az élettel kapcsolatosak ezek a félelmeim. Már többször is hangoztattam, hogy” éljük az életünket, hisz ez az egy van”. Na és ekkor előtört bennem, hogy de frankón elhitettem magammal ezt a sztorit és ez olyan röghöz kötöttséget váltott ki bennem aminek a következménye az lett, hogy nem tudom hogy jól csinálom e amit csinálok, hogy lehet másképp kellene csinálnom,és nem tudok a jelenbe megtapasztalni dolgokat, hisz másutt akarok lenni, mert lehet, hogy éppen az akkori cselekedetem akkor nem helyén való, hanem éppen mást kellene csinálnom. Kicsit még zagyva számomra ez az egész, de az már világos, hogy ezt mind az én jó kis hiedelmemnek köszönhetem. A félelmet magamba, hogy valamit elkúrok, mert  ugyi csak egy életünk van és nem adtak hozzá használati utasítást, hogy jól tudjam csinálni. Na és akkor újabb felfedezés, nekem mindig szükségem volt mindenhez egy támpontra. Emlékszem, amikor az Ui alapon voltam egyszerűen nem akart számomra érthető lenni a dolog, nem tudtam, hogy melyik kérdés után mi következik és nem akaródott átjönni, hogy hogyan is kell csinálni. Most már persze tudom, de most értettem meg, hogy az nekem miért volt olyan nehéz. És az élettel is ez volt eddig a bajom, hogy nem tudtam a sorrendet, hogy mit mi követ és éppen ezért soha nem is élveztem úgy Isten igazából semmit, mindig bennem volt egy félsz, hogy ha én most ezt csinálom, akkor valami kimarad az életemből, hogy lehet, hogy nem ennek kellene most történnie. Ha leültem egy kicsit magamba elmélyedni, akkor is a kisördög elkezdett mormogni a fülembe, hogy –„Hé kisanyám, most neked nem ezzel kellene foglalatoskodnod!!”

Micsoda agyament ötlet, még hogy az élethez használati utasítás!?  

Most már tudom, minden jön magától, és a maga idejében érkezik, sem korábban sem később. Na és hogy bármennyire is szeretnénk a saját életünk irányítói lenni és bármennyire is ragaszkodunk, ahhoz, hogy minden úgy történjen, ahogy azt mi elterveztük, azzal csak egyetlen dolgot érünk el mégpedig a háborút Önmagunkkal és a Valósággal. Hagyjuk, hogy minden csak úgy legyen, és szeressük ami VAN, ezzel megteremtve a Békét . S ha még nem is annyira szerethető, akkor is találjuk meg benne a jót, a szépet és a csodát.

Hisz mi magunk vagyunk a csoda.