Ellenségből barát !
Kérdezhetnétek, hogy lehetséges ez?! Én sem hittem, amíg a
saját bőrömön nem tapasztaltam. Legszörnyűbb álmomban sem gondoltam, hogy az
élet ilyen izgalmas tud lenni. :-)
A story röviden:
Pár évvel ezelőtt leváltottak a munkahelyemen és akkor az
elmém borzalmas megzavarodásba került, elindult bennem mindenféle történet
magamról, a helyzetemről, az életemről és úgy általánosságba mindenről. Nagyon
szerettem, amit csináltam, és amikor közölték velem, hogy holnaptól nem
tartanak igényt a „szolgáltatásaimra” na hát akkor nagyon összetörtem.
Legszívesebben elmenekültem volna máshova, akár egy másik bolygóra, de rá kellett jönnöm, hogy a világ
bármely szegletébe is megyek, egyetlen egy személyt magammal kell vigyek, saját
magamat. Nos hát, így a megfutamodásnak semmi értelme nem lett volna. A sok
keserves próbálkozás, hogy ott hagyjam a munkahelyemet, mind kudarcba fulladt,
valahogy az élet nem akarta, hogy elkerüljek onnan, pedig mindent elkövettem,
hogy mindegy hova, csak el onnan, mert gyűlöltem az embereket, akikkel együtt
dolgozom. Első számú közellenségem, aki ma a vezető. Na ő róla szól ez a
történet. Meg voltam győződve, hogy benne volt a keze az én menesztésembe, és
ezért a gyűlöletem tárgya lett. Azzal keltem azzal feküdtem, hogy mennyire utálom én ezt a csajt, és hogy, hogy tönkre tette az életemet, még a depresszió
rejtett bugyrát is megjártam, és szentül hittem, hogy mindennek ő az oka. Aztán
ráleltem a Munkára, és az alaptanfolyamon haza fele tartva a vonaton, idő
bőségében azon kaptam magam, hogy épp egy ítélkező lapot töltök ki az
ellenségemről, amilyen csúnyán csak lehetett, néha nyomda festéket nem tűrően,
nem cenzúrázva mondtam ítéletet róla. Természetesen minden egyes róla szóló
ítéletemet megleltem önmagamba is. Haza érve még nem történt semmi, csak aztán
szép lassan, ahogy telt az idő, nem tudom, hogy mi történt, de barátokká
váltunk. Ma már segítek neki abba a munkába, ami előtte az én feladatom volt.
Segítem abban, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban összetartani ennyi
embert, ötletekkel szolgálok neki, hogy a munka gördülékenyebben menjen, és
mindezt úgy teszem, hogy semmilyen rossz érzésem nincs már felé, sőt elismerem
a tevékenységét és őszinte szívvel el is mondtam neki, hogy mennyire jól teszi
a dolgát és, hogy nagyon megszerettem mint embert és számíthatok rá. Titkaimat
rábíztam, mert tudom, hogy soha nem támadna hátba, teljes őszinteséggel nyílunk
napról napra egymás felé. Nagyon sokat tanultam és tanulok még a mai napig is
tőle, ugyan úgy, ahogy ő is tőlem. Soha nem tudtam mi is az igazi barátság két
nő között, mert nekem az soha nem működött, de úgy néz ki, hogy az élet
megtanítja velem azt a leckét, hogy igen is lehet két nő meghitt baráti kapcsolatban,
mindenféle intrika, irigység és ellenségeskedés nélkül.
Köszönöm Katie, Köszönöm Andi és Köszönöm neked élet. <3
