Szeretlek Papi
Ülök a vízparton, nyugalom és béke van bennem, nem gondoltam, hogy ezt fogom érezni, ugyanis egy nappal ezelőtt halt meg az apukám. Annyira hálás vagyok Katie néninek és Andinak, hogy általuk megismerhetem önmagamat, és olyan megtapasztalásaim lehetnek még ebben, a mások számára nehéznek titulált helyzetben is.
Péntek délután megcsörrent a telefonom, a kórházból hívtak, ahol én is dolgozom, akkor is éppen szolgálatban voltam. Tudtam miért hívnak, de semmi fájdalmas sztori nem indult be bennem, tudtam figyelni a doktornő lágy selymes hangját, ami szinte simogatta a lelkemet, figyeltem hogy milyen finoman próbál fogalmazni, és hogy mennyire kíméletesen szeretné közölni a hírt. Minimális testi érzésem lett a telefonbeszélgetés alatt, ami szépen oldódott. Ezután a nagy semmi, se fájdalom, se szenvedés, semmi olyan amiről ilyenkor mesélnek. Már hetek óta rettegtem ettől a hírtől, hogy mi lesz, hogy fogok reagálni, mikor fog megtörténni, hogyan fogom közölni a családdal és egyéb filmek peregtek a szemem előtt.S amikor eljött a pillanat, beköltözött a szívembe a béke és a nyugalom. A családom első reakciója egy nagy adag sírás és utána ők is arról számoltak be, hogy nincs feszültség, nincs félelem, nincs fájdalom és szenvedés csak az a nagy semmi ott belül, ami oly nyugodt és békés.
A hír óta folyamatosan szemlélem az embereket, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni egy ilyen helyzettel, hogy zavarba jönnek, elkomorodik az arcuk mikor részvétet nyilvánítanak és, hogy mekkora döbbenet ül ki az arcukra, mikor mosolyogva megköszönöm neki. Annyira édesek, hogy legszívesebben magamhoz ölelném valamennyit és azt mondanám nekik, hogy "Nincs semmi baj". Volt aki azt mondta, hogy milyen jól tartom magamat és amikor erre azt feleltem, hogy -"Én jól vagyok." és nem kell tartanom magamat és, hogy belül is az van amit kívül ő lát, akkor látszott, hogy valami olyan gondolat fordulhatott meg a fejébe, hogy -"Na ez hamarosan a Zártosztályra kerül". Pedig ha tudná, hogy már több, mint egy éve ott vagyok :-) :-)
A világ összes kincséért nem adnám oda ezt, ami itt van bennem, a harmónia, a szeretet, a nyugalom és a béke, és azt, hogy tudom, hogy minden a megfelelő időben történik, ugyanis már hetek óta rettegtem ettől a hírtől és ez pont akkor jött, amikor én is ügyeletben voltam. Szóltak nekem a beteghordó fiúk, hogy itt az idő, nekik el kell szállítani a testet és ha úgy gondolom akkor még egyszer utoljára láthatom és elbúcsúzhatok tőle. Felmentem és elköszöntem az én drága apukámtól, elmondtam az ott fekvő, kihűlt testnek, hogy mennyire SZERETEM és, hogy vigyázni fogok a családra.
Álmodj szépet Pinokkió
