Szeretlek Papi

Ülök a vízparton, nyugalom és béke van bennem, nem gondoltam, hogy ezt fogom érezni, ugyanis egy nappal ezelőtt halt meg az apukám. Annyira hálás vagyok Katie néninek és Andinak, hogy általuk megismerhetem önmagamat, és olyan megtapasztalásaim lehetnek még ebben, a mások számára nehéznek titulált helyzetben is.
Péntek délután megcsörrent a telefonom, a kórházból hívtak, ahol én is dolgozom, akkor is éppen szolgálatban voltam. Tudtam miért hívnak, de semmi fájdalmas sztori nem indult be bennem, tudtam figyelni a doktornő lágy selymes hangját, ami szinte simogatta a lelkemet, figyeltem  hogy milyen finoman próbál fogalmazni, és hogy mennyire kíméletesen szeretné közölni a hírt. Minimális testi érzésem lett a telefonbeszélgetés alatt, ami szépen oldódott. Ezután a nagy semmi, se fájdalom, se szenvedés, semmi olyan amiről ilyenkor mesélnek. Már hetek óta rettegtem ettől a hírtől, hogy mi lesz, hogy fogok reagálni, mikor fog megtörténni, hogyan fogom közölni a családdal és egyéb filmek peregtek a szemem előtt.S amikor eljött a pillanat, beköltözött a szívembe a béke és a nyugalom. A családom első reakciója egy nagy adag sírás és utána ők is arról számoltak be, hogy nincs feszültség, nincs félelem, nincs fájdalom és szenvedés csak az a nagy semmi ott belül, ami oly nyugodt és békés.
A hír óta folyamatosan szemlélem az embereket, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni egy ilyen helyzettel, hogy zavarba jönnek, elkomorodik az arcuk mikor részvétet nyilvánítanak és, hogy mekkora döbbenet ül ki az arcukra, mikor mosolyogva megköszönöm neki. Annyira édesek, hogy legszívesebben magamhoz ölelném valamennyit és azt mondanám nekik, hogy "Nincs semmi baj". Volt aki azt mondta, hogy milyen jól tartom magamat és amikor erre azt feleltem, hogy -"Én jól vagyok." és nem kell tartanom magamat és, hogy belül is az van amit kívül ő lát, akkor látszott, hogy valami olyan gondolat fordulhatott meg a fejébe, hogy -"Na ez hamarosan a Zártosztályra kerül". Pedig ha tudná, hogy már több, mint egy éve ott vagyok :-) :-)
A világ összes kincséért nem adnám oda ezt, ami itt van bennem, a harmónia, a szeretet, a nyugalom és a béke, és azt, hogy tudom, hogy minden a megfelelő időben történik, ugyanis már hetek óta rettegtem ettől a hírtől és ez pont akkor jött, amikor én is ügyeletben voltam. Szóltak nekem a beteghordó fiúk, hogy itt az idő, nekik el kell szállítani a testet és ha úgy gondolom akkor még egyszer utoljára láthatom és elbúcsúzhatok tőle. Felmentem és elköszöntem az én drága apukámtól, elmondtam az ott fekvő, kihűlt testnek, hogy mennyire SZERETEM és, hogy vigyázni fogok a családra.
Álmodj szépet Pinokkió

Teljes állásúak nem jöhetnek szóba

Igaz ez? Nem tudom
Teljesen biztos lehetsz benne, hogy igaz ez? Nem 
Hogyan reagálsz, mit érzel? Dühös leszek, majd felrobbanok, elkeseredem és olyan elveszett leszek. Megfájdul a gyomrom és csalódott vagyok.
Hogyan bánsz magaddal? Sajnálom magamat nagyon, olyan szerencsétlennek érzem magamat, mert szívvel lélekkel csinálom magamon a technikákat és egy ilyen miatt csússzon el minden, hogy tovább is tudjam adni.Úgy érzem magamat, mint egy kisgyerek akinek elvették a legkedvesebb játékát. Akkor éreztem ilyet amikor leváltottak és akkor a kínok kínját éltem meg magammal. Olyan mintha hátba döftek volna.
Hogyan bánsz másokkal? Nagyon haragszom az Andira, bíztam benne és így hátba támad egy ilyen kijelentéssel.Legszívesebben még az online tanfolyamot is lemondanám és elmenekülnék a világvégére. Elbújdokolnék.
Kinek a dolgával foglalkozom? Az Andiéval, hiszen ő hozza a játékszabályokat, de bennem iszonyú feszültséget vált ki, érzem, hogy a testem fortyog, mint egy vulkán.
Mit kapsz? Teljesen leértékelem magamat és szomorú vagyok, hogy megint az akadályoz meg, hogy megvalósítsam egy álmomat, kiteljesítsem magamat és azt csináljam, amit nagyon szeretek, hogy el kell lássam a családomat és fizetnem kell a hitelünket és ehhez most szükségem van a teljes állásra. Én most ezt választottam.
Mit ad ez a gondolat? Szerencsétlenség érzését adja ez a gondolat.

Ki vagy a történeted nélkül?Nem is biztos, hogy ez így lesz, de én már jó előre ráparáztam a dologra. Nyugodt és békés maradok a gondolat nélkül.Tenném tovább a dolgomat, megcsinálnám az online tanfolyamot és amit csak tudok, továbbra is csak magam miatt.

Megfordítások:
1; Teljes állásúak jöhetnek szóba.
         - Andi is teljes állásban ezt csinálja :-)
         -Én teljes állásban csinálom és ha szüksége lesz másoknak rám faciság nélkül is csinálni fogom, még ingyen is. :-P
          -

2;Én nem jöhetek szóba

       - Még nem is csináltam meg minden tanfolyamot ami előfeltétele a faciságnak.
       - Egy ideig valószínűleg nem is tudom, mert anyagilag nem engedhetem meg magamnak.
       -Talán még nem is értem meg rá, hogy faci lehessek.( megint benyomódott a valamiről lemaradok gombom)
      -Néha elakadok a megfordításokkal és egy facinak tudnia kell kifordítani a világot :-D :-D
  

Ruha teszi az embert

 

Igaz ez?  Igen

Teljesen biztos lehetek abban, hogy ez igaz? Nem

Hogyan reagálsz, mit érzel? Leértékelem magamat, mert nincs rá lehetőségem, hogy ruhákat vásároljak magamnak. A testem is jelez, erős gyomortáji fájdalmam van.

Milyen múltbéli események jelennek meg? Gyerekként mindig különleges ruháim voltak, olyanok amiről más gyerekek csak álmodtak, és én mindig is többnek éreztem magamat más gyerekeknél e miatt. A mai napig is ez megmaradt, hogy szeretem a nem hétköznapi ruhákat.

Hogyan bánsz magaddal? Sajnálom és leértékelem magamat, mert nincs rá anyagi lehetőségem, hogy vásároljak ruhákat magamnak.

Hogyan bánsz másokkal? Akinek van módja vásárolni, azokra meg irigykedve nézek.

Milyen szenvedélyeid vannak? Próbálom azt a kevés ruhámat is a legextrémebb módon viselni, úgy hogy feltűnjek, kitűnjek és észre vegyenek. Még az erkölcsi határokat is feszegetem elég rendesen. ( hosszú póló-nadrág nélkül, kint a váll és a melltartó, csipke-csipke hátán stb)

Hol, mikor, hány évesen hitted el? Gyerekként, mikor megjelentem a külföldi, divatos ruháimban, egyből észre vettek és foglalkoztak velem.

Mire nem vagy képes? Nem vagyok képes egy sima pólóba és farmerban jól érezni magamat, mert abban nem vennének észre.

Mit ad ez a gondolat? Szenvedek, mert nem tudom, hogy felhívni magamra a figyelmet, mert nem tudok új ruhákat venni még a duriban sem. Így egy senki vagyok.

Hogyan éled az életed? Minden reggel órákig (na jó, hosszú percekig) állok a szekrény előtt, hogy mit is vegyek fel, hogy szexi legyek és észre vegyenek. Már kifogytam az ötletekből, mindig megerőszakolom magamat, hogy szexinek kell lennem. Aztán meg jön egy újabb hiedelem, hogy amint kilépek az utcára a férfiak szeme rám tapad és undorítónak tartom, hogy csak a szexre gondolnak és a testet látják bennem.

Na ez aztán egy szépen felépített kártyavár .

Ki vagyok a történetem nélkül? Nem foglalkoznék azzal, hogy jól kell kinézzek, csak tenném a dolgomat és élném az életemet, éppen abban a ruhában amiben vagyok. Nem lennék irigy azokra, akik tudnak maguknak újabb és újabb ruhákat venni.

Megfordítások:

1; Nem a ruha teszi az embert

-         ruha nélkül születünk

-         Ádámon és Éván sem sok ruha volt J

-         Az ember ruha nélkül is ember.

2;Az ember teszi a ruhát

     -ha belülről sugárzik valaki, bármit felvehet

     -viszont ha egy zárt elme veszi fel a legszebb ruhát, sem fog kitűnni és jól mutatni benne.

     -készítettek egy felmérést, hogy akivel, egy órával ezelőtt találkoztál, már nem tudod megmondani, hogy milyen ruha volt rajta, csak magára az illetőre emlékszel.

3; Én teszem magamat emberré

-         ma már meg tudom élni az érzéseket, nem elmenekülve és félve, hanem átélve és megtapasztalva.

-         A „tudást” ami bennem van, próbálom átadni, és ezzel kötelet nyújtok azoknak, akik a gondolataik zavaros és szenvedést okozó mocsarában fuldokolnak.

-         Csináltam a munkahelyemen egy dobozkát, amiben kis bölcseletek és gondolatok vannak, amiből a betegek és a dolgozók is húzhatnak, ha van kedvük hozzá.

-         Egyszer majd ha meghalok, talán azt írják a fejfámra, hogy „IGAZI EMBER VOLT”

Reggeli ébredés, ami megváltoztathatja az életemet 

Csodálatos álmom volt az éjszaka, egy a számomra nagyon fontos személlyel találkoztam és furcsa érzés fogott el, mégpedig a távolságtartás gondolata. Reggel, amikor felébredtem egyből beugrott az álmom. Soha nem történt még velem ilyen, hogy másnap ennyire erősen éljen bennem az elmúlt éjszaka története, olyan hatalmas erővel húzott valami a székhez, hogy nem lehetett neki ellenállni, nem tudtam mást csinálni, mert folyamatosan az kattogott a fejemben, hogy :” üljek le és nézzek rá, hogy milyen címkék is vannak rátapadva a „ Távolságtartó Én-re”

Szívmelengető volt végig a megtapasztalás és arra kellett rájöjjek, hogy a szívemet teljesen bezártam önmagam és mindenki más előtt. Félve attól, hogy ha a sallangok és álarcok nélkül lát bárki is, az igazi önmagamat, akkor elhagy, én meg csalódni fogok s még esetleg bánthatnak és gyenge leszek, nem tudom magamat megvédeni és elvesztem a csatát. Ezért építettem magam köré a távolságtartás várát , nem engedtem, hogy valaki is közel kerüljön hozzám, nagyon bölcsen meghallgattam mások szívének a dalát, de, hogy az én dalomat bárki is meghallja, az képtelenségnek tűnt mindig is a számomra. Az álmomban említett személyt ismerem, lelke legféltettebb titkait is, de még ő sem ismer valójában. Ez kicsit fájdalmas gondolat, hogy évtizedeken keresztül miket műveltem, a legdrágább kincsemmel, önmagammal. Az viszont nagyon felszabadító, hogy ráláttam, és most kezdődik életem hátralevő része, amiben ígéretet tettem magamnak, hogy először is megkeresem a szívem kulcsát, amit jó mélyre eldugtam és kinyitom a saját mennyországom kapuját, a világ felé.

Ellenségből barát !

Kérdezhetnétek, hogy lehetséges ez?! Én sem hittem, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam. Legszörnyűbb álmomban sem gondoltam, hogy az élet ilyen izgalmas tud lenni. :-)

A story röviden:

Pár évvel ezelőtt leváltottak a munkahelyemen és akkor az elmém borzalmas megzavarodásba került, elindult bennem mindenféle történet magamról, a helyzetemről, az életemről és úgy általánosságba mindenről. Nagyon szerettem, amit csináltam, és amikor közölték velem, hogy holnaptól nem tartanak igényt a „szolgáltatásaimra” na hát akkor nagyon összetörtem. Legszívesebben elmenekültem volna máshova, akár egy másik bolygóra, de rá kellett jönnöm, hogy a világ bármely szegletébe is megyek, egyetlen egy személyt magammal kell vigyek, saját magamat. Nos hát, így a megfutamodásnak semmi értelme nem lett volna. A sok keserves próbálkozás, hogy ott hagyjam a munkahelyemet, mind kudarcba fulladt, valahogy az élet nem akarta, hogy elkerüljek onnan, pedig mindent elkövettem, hogy mindegy hova, csak el onnan, mert gyűlöltem az embereket, akikkel együtt dolgozom. Első számú közellenségem, aki ma a vezető. Na ő róla szól ez a történet. Meg voltam győződve, hogy benne volt a keze az én menesztésembe, és ezért a gyűlöletem tárgya lett. Azzal keltem azzal feküdtem, hogy mennyire utálom én ezt a csajt, és hogy, hogy tönkre tette az életemet, még a depresszió rejtett bugyrát is megjártam, és szentül hittem, hogy mindennek ő az oka. Aztán ráleltem a Munkára, és az alaptanfolyamon haza fele tartva a vonaton, idő bőségében azon kaptam magam, hogy épp egy ítélkező lapot töltök ki az ellenségemről, amilyen csúnyán csak lehetett, néha nyomda festéket nem tűrően, nem cenzúrázva mondtam ítéletet róla. Természetesen minden egyes róla szóló ítéletemet megleltem önmagamba is. Haza érve még nem történt semmi, csak aztán szép lassan, ahogy telt az idő, nem tudom, hogy mi történt, de barátokká váltunk. Ma már segítek neki abba a munkába, ami előtte az én feladatom volt. Segítem abban, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban összetartani ennyi embert, ötletekkel szolgálok neki, hogy a munka gördülékenyebben menjen, és mindezt úgy teszem, hogy semmilyen rossz érzésem nincs már felé, sőt elismerem a tevékenységét és őszinte szívvel el is mondtam neki, hogy mennyire jól teszi a dolgát és, hogy nagyon megszerettem mint embert és számíthatok rá. Titkaimat rábíztam, mert tudom, hogy soha nem támadna hátba, teljes őszinteséggel nyílunk napról napra egymás felé. Nagyon sokat tanultam és tanulok még a mai napig is tőle, ugyan úgy, ahogy ő is tőlem. Soha nem tudtam mi is az igazi barátság két nő között, mert nekem az soha nem működött, de úgy néz ki, hogy az élet megtanítja velem azt a leckét, hogy igen is lehet két nő meghitt baráti kapcsolatban, mindenféle intrika, irigység és ellenségeskedés nélkül.

Köszönöm Katie, Köszönöm Andi és Köszönöm neked élet. <3

Őszintén, még ha fáj is.

Az apámnak már meg kellene halnia, mert a haldoklásával szenvedést okoz mindenkinek.

Igaz ez? Nem

Hogyan reagálsz, mit érzel? Rettegve várom azt a pillanatot, amikor telefonál valaki, hogy „meghalt a papi”, meg könnyebülnék a hírtől. Durva ezt kimondani, de ez az igazság. Szédülök és fáj a gyomrom.

Kinek a dolgával foglalkozom? Az apám dolga, hogy mikor megy el erről a bolygóról, de ő még megfelelő időben meghalni sem tud.

Milyen múltbéli események jelennek meg? A mamám halálhíre jutott az eszembe, aki amikor meghalt és felhívtak telefonon, akkor az akkori főnökasszonyom egyáltalán nem mutatott megértést sőt nagyon is bunkón viselkedett velem, Nagyon fájt a hír és még rúgott belém eggyet, hogy akkor te majom fájjon még jobban. És lehet, hogy ettől félek, nem is magától a hírtől, hanem hogy sebezhető leszek és valaki megfog támadni. hmm.

Hogyan bánsz magaddal, ha elhiszed ezt a gondolatot? Magamat nagyon utálom ezért a gondolatért.

Hogyan bánsz az illető személlyel, ha hiszel a gondolatodnak? Az apámra meg haragszom, hogy szenvedést okoz az anyámnak is és nekem is és már várom, hogy mikor történik már meg a halála, hogy végre túl legyek rajta.

Mit kapsz a gondolattól? Szenvedést és szégyenérzetet, mert egy gyerek nem kívánhat ilyet az apjának.

Mit ad ez a gondolat? Türelmetlenséget ad.

Mire nem vagyok képes, ha elhiszem a gondolatomat?Nem vagyok képes szeretettel tekinteni az apámra, ahogy ránézek érzem, magamon, hogy gyűlölöm őt.

Ki vagyok a történetem nélkül?Szeretettel tekintenék rá és tudnám, hogy túlélném a hírt, hisz eddig is minden túléltem. Az anyám meg ha nem hajlandó ránézni a fájó gondolataira akkor meg szenvedje végig az apám haldoklását, ez most nem róla szól.

Megfordítások:

1; Az apámnak még nem kellene meghalnia, mert haldoklásával szenvedést okoz mindenkinek.

-          majd ő fogja tudni, hogy mikor jött el az ideje.

-          így rá tudok nézni erre az agyament gondolatra.

-          lehet, hogy nem is haldoklik, csak én látom úgy.

2;Az apámnak meg kellene már halnia, mert az életével szenvedést okoz mindenkinek.

-          elég nehéz természetű

-          nagyon nehezen viseli már anyám a hülységeit apámnak.

-          én is szenvedek attól ahogy látom, hogy hogy összeesett az a meglett ember.

3;A gondolataimnak kellene már meghalni, mert szenvedést okozok velük magamnak.

-          egyáltalán ilyen gondolata hogy is lehet egy gyereknek, hogy” az apjának meg kellene már halnia”

-          mostanában nem tudom., hogy mi is az a gondolat ami a rossz érzéseket okozza, nem olyan egyszerű, mint a Munkázásom elején, hanem napok kellenek hozzá, hogy egyáltalán kicsit kitisztuljon a fejembe lévő sötét felhő.

-          ha valamit jól benyelek, vagy éppen már olyan mélyre mentem az érzéssel és a gondolattal, hogy az napokig olyan szenvedést tud okozni, ami kicsit olyan érzés mint amikor depressziós voltam és ez ijesztő.

4; Nekem kellene már meghalnom, mert a haldoklásommal szenvedést okozok magamnak.

-          az az énem aki nem szeret egyedül, valamiért, olyankor nem vidám és nem boldog.

-          amiért a múltamba elkövetett hibákért még mindig okolom magamat és rosszallóan tekintek önmagamra azok miatt a hülyeségekért.

-          annak az Editnek aki reménykedik abban, hogy egyszer sok pénze lesz, mert mi van ha nem, akkor mi lesz azzal az reménykedő Edittel, na akkor fog belehalni. J

                     Háború vagy Béke?!

Előjött a türelmetlen énem. Volt aki fel is hívta rá a figyelmemet, hogy-„ kis szívem, nem vagy te egy kicsit türelmetlen?” Persze tudtam, hogy van benne valami, de vajon mi?! Na lássuk akkor milyen címkék is tapadtak nekem ehhez a szóhoz, elkezdtem hát ránézni  Ui-val. Szépen mentem sorba és olyanok jöttek elő, hogy félek, hogy lemaradok valamiről, félek hogy valamit nem jól csinálok, és ekkor jött egy olyan valami halvány gondolat, hogy az élettel kapcsolatosak ezek a félelmeim. Már többször is hangoztattam, hogy” éljük az életünket, hisz ez az egy van”. Na és ekkor előtört bennem, hogy de frankón elhitettem magammal ezt a sztorit és ez olyan röghöz kötöttséget váltott ki bennem aminek a következménye az lett, hogy nem tudom hogy jól csinálom e amit csinálok, hogy lehet másképp kellene csinálnom,és nem tudok a jelenbe megtapasztalni dolgokat, hisz másutt akarok lenni, mert lehet, hogy éppen az akkori cselekedetem akkor nem helyén való, hanem éppen mást kellene csinálnom. Kicsit még zagyva számomra ez az egész, de az már világos, hogy ezt mind az én jó kis hiedelmemnek köszönhetem. A félelmet magamba, hogy valamit elkúrok, mert  ugyi csak egy életünk van és nem adtak hozzá használati utasítást, hogy jól tudjam csinálni. Na és akkor újabb felfedezés, nekem mindig szükségem volt mindenhez egy támpontra. Emlékszem, amikor az Ui alapon voltam egyszerűen nem akart számomra érthető lenni a dolog, nem tudtam, hogy melyik kérdés után mi következik és nem akaródott átjönni, hogy hogyan is kell csinálni. Most már persze tudom, de most értettem meg, hogy az nekem miért volt olyan nehéz. És az élettel is ez volt eddig a bajom, hogy nem tudtam a sorrendet, hogy mit mi követ és éppen ezért soha nem is élveztem úgy Isten igazából semmit, mindig bennem volt egy félsz, hogy ha én most ezt csinálom, akkor valami kimarad az életemből, hogy lehet, hogy nem ennek kellene most történnie. Ha leültem egy kicsit magamba elmélyedni, akkor is a kisördög elkezdett mormogni a fülembe, hogy –„Hé kisanyám, most neked nem ezzel kellene foglalatoskodnod!!”

Micsoda agyament ötlet, még hogy az élethez használati utasítás!?  

Most már tudom, minden jön magától, és a maga idejében érkezik, sem korábban sem később. Na és hogy bármennyire is szeretnénk a saját életünk irányítói lenni és bármennyire is ragaszkodunk, ahhoz, hogy minden úgy történjen, ahogy azt mi elterveztük, azzal csak egyetlen dolgot érünk el mégpedig a háborút Önmagunkkal és a Valósággal. Hagyjuk, hogy minden csak úgy legyen, és szeressük ami VAN, ezzel megteremtve a Békét . S ha még nem is annyira szerethető, akkor is találjuk meg benne a jót, a szépet és a csodát.

Hisz mi magunk vagyunk a csoda.

         „Ha már nem leszek és meghaltak azok is akik ismertek, 

            olyan lesz mintha nem is éltem volna.”

Ez a sor nagyot ütött nekem!

Már egy ideje agyalok azon, hogy egy életem van és, hogy azt miért nem úgy élem, ahogyan szeretném. Miért azt teszem,mondom amit a másik akar, nem pedig azt amit igazán én szeretnék? Hatalmas a félelem bennem, hogy Önmagam lehessek!? Ha azt csinálom amit én akarok, akkor a másik nem fog szeretni és elfogadni. Na az meg milyen? Rohadt szar !! Tudom, hisz eddig e szerint éltem. Csak hogy nem fogok másik esélyt kapni az Istentől, nem fogja azt mondani, hogy- jól van kislány, ezt az életedet, jól elkúrtad, úgy éltél, ahogy mások mondták,- tesék itt egy másik, ezt most úgy éld ahogy Te akarod, nem törődve azzal, hogy mások mit szólnak.

Tegnap a szülinapom alkalom volt hozzá, hogy megfogadjam, miszerint levetve magamról minden álarcot, hallgatva a belső hangomra cselekszem, nem úgy élem az életemet, ahogyan eddig, hanem figyelek magamra, hogy az a drága lényem mit szeretne. Nem úgy csinálom meg a teendőket, hogy na még ezt, meg ezt, na meg ezt is meg kell csináljam, hanem egyszerűen csak csinálom, ugyanis megfigyeltem, hogy ha rápörgök, hogy még mennyi mindent kell egy nap megtegyek, akkor nem készülök el szinte semmivel, de ha csak szépen sorban teszem amit éppen akarok, akkor minden olyan flottul működik. Az emberekhez pedig úgy viszonyulok, hogy azt mondom nekik amit éppen szeretnék, és aztán hogy ő mit gondol arról amit mondtam, az már ugye az ő dolga. Az életet pedig úgy élem meg, ahogy azt igazán szeretném ( persze bizonyos korlátok között, mert ugye dolgozni  nem árt elmenni J ), ha épp tombolva tányért vagdosva a földhöz, akkor úgy, ha éppen pihenve kint a szabadban, akkor úgy, ha nincs kedvem valamihez, vagy valakihez akkor azt úgy cselekedve. Egy dolgot szem előtt tartva próbálok élni, hogy ez az egy van, és nincs másik lehetőség.

Sokan szeretnének valamit hagyni maguk után, ha elmennek, de mi lehet az? Esetleg az Eifel torony, a Lánc híd, vagy a Tai Mahal? Igen-ezek maradandó dolgok, de az ember mögülük is elveszik, nem tudjuk kik voltak, akik ezeket a csodákat megalkották, az élet nincs mögöttük. A feledés homályába vesztek ők is, hiába alkottak ilyen monumentális építményeket.

Tanulság számomra ebből is az, hogy ne mások elvárásainak, ne mások szeretetét hajszolva, ne a múlandóságtól való félelem vezéreljen bennünket az úton, hanem csak egyszerűen maradjunk emberek és élvezzünk minden pillanatot.

„Úgy élünk, mintha nem halnánk meg soha, de úgy halunk meg, mintha soha nem is éltünk volna.”

A legnagyobb félelmem: Találkozni a volt legjobb barátnőmmel

Röviden, hogy mi is történt: Nórával mi tényleg nagyon jó barátnők voltunk, az az igazán jóban-rosszban, testi-lelki nagy barátság volt a mienk. Nagyon sok ökörséget megcsináltunk együtt, aztán egy nap beteg lett a kisfia. Agyhártya gyulladása volt és egy hónapig kómába feküdt. Sosem felejtem el azt a napot, amikor elmentem vásárolni és egyszer megszólalt a telefonom. Nóra volt. Tudtam, hogy miért hív, Zalán elment. Forgott velem a világ és azt sem tudtam, hogy mit mondjak neki, fogtam magam és bementem hozzá a kórházba, hogy ott legyek vele abban a nehéz időszakban. Senkit nem akart látni maga mellett, egyedül csak engem és a páromat tűrt meg. Ott voltam és fogtam az én Nórám kezét, fogtam és szorítottam magamhoz, talán valami láthatatlan erőt akartam neki adni, abban az iszonyú pillanatban. A kicsi fia ott feküdt, mozdulatlanul már az angyalokkal táncolva. Nem is tudom, hogyan tudta az utána következő napokat túlélni.

Majd teltek, múltak a napok, hetek és ő talált magának egy másik férfit, akitől a temetés után már két hónapra teherbe is esett. Összeházasodtak, de nekem nem volt helyem az esküvőn, valamiért nem hiányoztam neki ott. Aztán meg elment, egészen Svédországig.

Nem vesztünk össze semmin, csak egyszerűen mintha egy ollóval kettévágták volna a mi barátságunkat. A mai napig nem tudom, hogy mi és miért történt.

Az alaptanfolyamon arra jöttem rá, hogy nem tudtam neki megbocsátani, hogy ilyen gyorsan és hirtelen túl tudott lépni a kisfia halálán. Holott azt nem tudtam, hogy Ő micsoda fájdalmakat élhet át, annak ellenére, hogy új párja van és babát vár. Azt a kicsi angyalt ő 2 évesen eltemette, és így túl tudott lépni ezen a nagy fájdalmon.

Úgy egy hete kiderült, hogy visszajön dolgozni két hónapra. Na nekem ezzel a hírrel annyi lett. Teljes kiborulás, hisztériás roham és minden féle reakcióm volt a hír hallatán, ugyanis ha néhanapján haza látogattak az újdonsült párjával és az azóta megszületett kisfiával, én mindig elbújtam akár a WC-be is, csak ne kelljen vele találkozni. És erre, ott lesz két hónapig, nem tudok előle elbújni, nem tudom elkerülni. Szembe kell nézzek vele és vele együtt a  félelmemmel. Nagyon félek a találkozástól, de már tudom, hogy nem véletlen jött ő vissza az életembe, mert még dolgom van ezzel a történettel és valamire még meg fog tanítani. Azt hiszem lesznek ez alatt a két hónap alatt még nagy felismeréseim és nagy kiborulásaim, de az is lehet, hogy egyszerűen csak az első találkozástól rettegek, úgy hogy a szívem még a gondolattól is a torkomba dobog és remeg mindenem, na és a gyomrom, az rettenetes fájdalmat mutat.

Holnap lesz a nagy nap. Kíváncsian várom, hogy hogyan fogok reagálni és milyen érzéseket fog a testem az adott pillanatba jelezni. Figyelni fogom  a reakcióimat és ha valami jönni fog akkor meg fogom nézni, mert szeretném ezt a történetet lezárni az életembe.

Ha jót teszek, jót kell kapjak

Igen
Nem
Folyton jót akarok cselekedni, hogy jót kapjak. A gyomrom jelez, elég keményen.
Magamat még ha erőszakkal is, de ráveszem, hogy jót tegyen, még akkor is ha szívem szerint inkább másként cselekednék.
Másokat irigykedve nézek,  hogy még ha nem is tesz jót, akkor is jót kap.
Mániákusan segíteni akarok másokon. Inkább odaadok mint hogy eladnák, még akkor is ha nekünk az a kis pénz jól jönne.
Örökös jó cselekedeti kényszerrel élek.
Isten dolgával foglalkozom, hogy ad e vagy sem, és persze igazságtalannak tartom, ha nem kapom vissza azt amit én adtam. Felül akarom bírálni Istent, jó fej vagyok :-)
Szenvedést kapok, mert nem úgy van ahogyan én elvárom.

Ki vagyok a történetem nélkül?

Nem lenne bennem az a folytonos jó cselekedési kényszer, csak egyszerűen tenném a dolgom.

Megfordítások:
1; Ha rosszat teszek jót kell hogy kapjak. 

      - Rosszul bántam a férjemmel, nem úgy ahogy megérdemelte volna, és mégis rendeződött a kapcsolatunk, sőt azóta nagyon harmonikus lett a családi életünk.
      - Gondolatban azt akartam, hogy a szüleim meghaljanak, hogy megörököljem a pénzüket, azért, hogy a saját anyagi helyzetemen segítsek. Azóta az anyukám egy kicsit támogat bennünket, amit előtte nem nagyon tett meg pedig lett volna rá lehetősége.
       - Fizetett nekem egy beteg és én elfogadtam  a pénzt, és abból a pénzből mentem el egy tanfolyamra.

2; Ha jót teszek, rosszat kell, hogy kapjak. 

       - Be vittem, egy kabátot az egyik kolleganőmnek, és még meg sem köszönte.
      - A munkahelyemen segítek mindenkinek és azt vágták a fejemhez, hogy befolyásolom a főnök asszonyomat. 
      - Elkezdtem másodállásban dolgozni egy biztosítónál, hogy könnyebb legyen anyagilag és erre fől úgy átvágtak, hogy most fizethetek vissza nekik több száz ezreket.     

3; Ha jót kapok, rosszat kell, hogy adjak.

        -Nem köszöntem meg soha, egy volt barátnőmnek, ha felköszöntött, mert már nem voltunk jóba, de ő még mindig emlékezett a szülinapomra is és a névnapomra is.
       - Az anyám vett nekem hurka kolbászt, és én meg olyan utálatosan beszéltem vele.  

4; Ha jót teszek magammal, jót kell kapjak.

       - Megvizsgálok egy kellemetlen gondolatot, ami egy idő után elengedődik és már nem fáj.
       - Vettem magamnak egy szilvás péksüteményt, ami nagyon jól esett.
      -Elmentem már egy párszor szoliba és egyből szebbnek látom magamat.  

Haragszom az életre, mert mindig küld valami nehézséget. Amikor már azt hiszem, hogy végre már kezdenek jóra fordulni a dolgok, na akkor mindig jön valami.
- Az életemnek könnyebnek kellene lennie.
- Az élet nem szeret engem.
- Az élet nem kegyes velem.
- Az élet mindig próbára tesz 
Hogy honnan jöttek ezek az agyament ötletek? Onnan, hogy a napokban kaptam a rendőrségtől egy levelet. Én aki mindig is tisztességes volt és az egyenes úton járt. Elindult velem a világ, mint aki ringlispirre ült.
A választás " Az élet nem kegyes velem" storym-ra esett.

Nézzük:

Az élet nem kegyes velem

Nem tudom
Nem
Szomorú vagyok és elkeseredett, mert próbálok úgy élni, hogy kiérdemeljem az élettől a jót. Igazságtalanságot érzek.
Magamra áldozatként tekintek, mert bármi jót is teszek, nem köszöni meg senki, sőt még az élet is rúg belém egy nagyot.
Nem értem, hogy mások, hogy csinálják, hogy nekik minden olyan flottul megy.
Örökös harcban vagyok, mert teszem a jót és kapom a rosszat. Pedig azt mondják: " azt kapsz, amit adsz"
Szenvedést, elkeseredést és folytonos jó cselekedési kényszert érzek, hátha már végre velem is jó történik.

Ki vagyok a történetem nélkül? Nyugodt és békés ember.

Megfordítások:

1; Az élet kegyes velem

         - Csodálatos családom van
         - Találtam egy jó fej barátnőt.
         - A főnökasszonyommal rendeződtek a dolgaim- jóban vagyunk, pedig előtte nagyon gyűlöltem.

2; Én nem vagyok kegyes az élettel

          - Nem adok hálát azért amim van.
          - Többet várok el az élettől, mint amit éppen nyújt.
          - Néha még haragszom is rá, ha esik az eső, pedig ő azzal csak jót tesz a növényeknek.

3; Az élet nem kínoz engem

         -Vannak nálam rosszab körülmények között élők.
         - Minden rossz rendeződik előbb vagy utóbb.
         - Egészséges vagyok és a családom is az.

4; Én nem vagyok kegyes magammal.

          - Sokat várok magamtól, már nem itt kellene tartanom
          -Haragszom magamra ha rossz kedvű vagy hisztis vagyok, én nem lehetek az.
          - Hibásnak tartom magamat a körülményeink miatt.